Maya blogja

Tábory Maxim:

ÖRÖKKÉ  ÉLÜNK

Mikor majd meghalok – Mi nem.

Már ritkán látok Fényjelet.

Ölelők a mély éjjelek.

Ellobbanni készül szívem.

Én  némulhatok, de Mi nem.

Talán szeretni is fognak,

nagyobbnak hisznek majd, jobbnak,

mint mi voltam e Semmiben.

Én lankadhatok,  de Mi nem.

Ködök fölött,  Sugár alatt

lelkünk örökre megmarad,

s leszünk Ott a Föl-vágy-Minden.

Elfakulhatok, de Mi nem,

mert izzó létünk emléke

szívetekben lángol. Végre

örök béke lesz.  Ezt hiszem.

Megtaláljuk Egymást is fenn

végtelen Lélek-utunkban,

hol a mult s jövő is a Van:

a Fény, s befogad az Isten.

Szerző versmagyarázata:

"A „Mi” vagy  „mi”,  a költőket és művészeket közös csoportba ölelő kifejezés.

„e Semmiben”, árnyék-világunkra céloz, ami a Maya,  az illúziók világa, az

anyagiasság.

„Ködök fölött, Sugár alatt”  A föld megtévesztő Ködein (Maya) túl emelkedve,

útban a Sugárzás felé.

A „ködök fölött”, e földi világ fölött,  a  mennyei Sugárzás alatt”.

A „Föl-vágy-Minden”: a lelki fölemelkedés, az egyetlen „Minden: az igazi Valóság.

A  záró szakaszban a „Van” az Örökös Jelent, a Végtelen Pillanatot,  a Jelen  időtlenségét jelképezi.

„Egymást is”-ben az „is” jelzi,  hogy a Másvilágon viszontlátjuk családtagjainkat, barátainkat és költőtársakat  is.

Ott  (abban a Fenső dimenzióban) csak az örökös Jelen létezik, az Igazi Valóság --- a Van:

A kettőspont jelzi hogy a Van = A Fény, az Örök Világosság."

Petőfi Sándor: A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

Pest, 1847. március